 |
|
|
A XXI. század egyik fő technológiai kihívása a felhasználók helytől és időtől független kiszolgálása megfelelő sebességű, vezeték nélküli kommunikációs megoldásokkal. Melyek lesznek a következő évek meghatározó szabványai? Cikkemben erre próbálok választ keresni.
GPRS után 3G
A modern GSM telefonok mindegyike rendelkezik azzal a sokak által már használt GPRS kommunikációs szabvánnyal, amelyen keresztül egy hagyományos telefonos modemnek megfelelő sebességgel érhető el a világháló a GSM mobilhálózaton keresztül, ám valójában főleg levelezésre, illetve kisebb adatmennyiséget tartalmazó weboldalak böngészésére alkalmas. A 3G vagyis harmadik generációs un. UMTS mobil kommunikáció talán legfontosabb funkciója, hogy a mai, egyre elterjedtebb ADSL internet eléréseknek megfelelő adatsebességre képes saját - nem GSM szabványú - kiépített mobilhálózatán keresztül. Így a 3G és azt ezt támogató mobiltelefonok segítségével már multimédiás alkalmazások (videó telefon, filmelőzetesek, híradó) megfelelő sebességű és megbízhatóságú futtatására is lehetőség van. A rendszert - hasonlóan a jelenlegi GSM hálózathoz – különböző szolgáltatók üzemeltetik, akik díjat fizetnek a frekvenciahasználatért.
Bluetooth és Wifi
A Wifi az IEEE 802.11b nevű szabvány közérthető elnevezése. Működési elve hasonló a közismert, számos eszközbe beépített Bluetooth kommunikációhoz, amely segítségével néhány méteres körzeten belül kapcsolat teremthető az erre alkalmas eszközök között (pl. mobiltelefon – headset). A Wifi leendő sikereinek egyik lehetséges oka, hogy az ingyenesen használható frekvenciatartományban működik, így használatáért nem kell licensz díjat fizetni. Ezen kívül viszonylag olcsó eszközök segítségével nagy sebességű (maximum 11 Megabit/sec), főleg beltéri használatra alkalmas vezeték nélküli hálózat alakítható ki. Hatósugara zárt térben 30-90 méter közé tehető, ugyanez szabadban optimális esetén 100-300 méter is lehet, ám a távolságot és főleg a sebességet jelentősen befolyásolják a különböző akadályok (pl. falak). Ahogy távolodunk a jeladótól a sebesség folyamatosan csökken. Legelterjedtebb alkalmazási területe, amikor az internettel egy központi egység áll kapcsolatban és ez szolgálja ki a hatósugarában levő (akár 256 db) Wifi vevővel ellátott eszközöket. Ezek lehetnek asztali és hordozható számítógépek, PDA-k (kéziszámítógép) de akár háztartási gépek is. A központi egységek egymással is kommunikálhatnak, így hálózatba kötve azokkal nagyobb területek is lefedhetővé válnak. Egy központi egység (ún. access point) cca. 30.000 Ft, még a számítógéphez szükséges kártya már 15.000 Ft-ért beszerezhető, ráadásul – főleg külföldön – egyre több gyártó szereli fel hordozható gépeit Wifi modemmel. Hazánkban is növekszik azon helyeknek (ún. hotspot-ok) a száma, ahol Wifi képes eszközzel bárki számára elérhető a világháló. (Ilyen pl. a Budapest Sportaréna teljes területe vagy a Ferihegy 2B terminál.)
Wimax
A Wimax (IEEE 802.16), a Wifi továbbfejlesztett változata. A Wifi főleg belső térre van optimalizálva, míg a Wimax szabvány létrehozásával a nagy távolságok áthidalása volt a cél. Ez a rendszer is az ingyenes frekvenciatartományban működik, csakhogy hatósugara akár 40 km is lehet, és használatához szintén nem szükségesek drága eszközök. Egyetlen központi egységet rácsatlakoztatva egy megfelelő sávszélességű bérelt vonali internetre, több száz felhasználó szolgálható ki akár 40 km-es körzeten belül ADSL sebességgel. A Wimax teljes egészében kompatibilis a Wifi rendszerekkel, vagyis alkalmas arra is, hogy összeköttetést biztosítson az egymástól távol levő Wifi hálózatok között.
Mindezek ismeretében a következőkben ezen rendszerek összehasonlításáról olvashatnak.
 |
Wifi/Wimax vs. 3G
A jövő adatkommunikációs irányvonalának kijelölése korántsem eldöntött kérdés. Az elmúlt években a sajtó a hihetetlen összegű 3G licenszektől volt hangos, amelyeket európai szolgáltatók fizettek ki a majdani frekvenciahasználati jogért és kezdték meg a rendszer kiépítését. Másrészről egyre-másra jelennek meg közintézményekben, repülőtereken, szállodákban a Wifi internet elérést biztosító hotspot-ok
Melyik technológiáé a jövő? Határozott válasz nem adható erre a kérdésre. Ha rávilágítunk egyik-másik megoldás előnyeire és hátrányaira, talán közelebb jutunk a megoldáshoz.
A 3G rendszer nagy hatótávolságot és mobilitást biztosít, a hálózaton az adattovábbításon túl telefonálni is lehet, de olyan frekvenciatartományban üzemel, amiért fizetni kell. Jelentős költséget jelent első körben a frekvenciajogért fizetett összeg, majd magának a hálózatnak a kiépítése is. Mindezen költségek befolyásolják a majdani előfizetők költségeit is.
Másrészről viszont az előfizetésekből fenntartható egy olyan folyamatosan üzemelő hálózat, amely bárhol, bármikor multimédiás lehetőségeket biztosít az egyik fő célközönségnek, a fiataloknak és fiatal felnőtteknek. Ez a célcsoport kisebb valószínűsséggel használja reptereken vagy szállodákban elhelyezett Wifi pontokat, így számukra a 3G rendszer biztosít valódi folyamatos és mobil rendelkezésre állást.
Nyugat-Európában - kiindulva a GSM rendszerek gyors elterjedéséből - komoly összegű hitelekből fizettek ki szolgáltatók irreálisan magas koncessziós díjakat, bízva a 3G rendszerek hasonló népszerűségében. A gyakorlat azonban nem igazolta az előzetes várakozásokat, a technológia lassabban terjed, mint ahogy azt bárki gondolta volna. A rendszer kiépülése várat magára, és így nehezen megbecsülhető a megtérülési ideje.
Csak egyetlen kiemelt példa: a Vodafone – és rajta kívül még 4 további társaság – összesen 35 milliárd dollárt fizetett 20 évre a jogokért. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden 15 évnél idősebb lakosért 734 dollár-t. Az elvárás pedig, hogy 2007-re a teljes lakosság 80 % előfizető legyen.
Megfelelő út a Wifi/Wimax lenne?
Ezeknek a rendszereknek nagy erénye az ingyenes frekvenciatartomány, hiszen így nem szükséges fizetni a koncessziós díjakat. A Wimax szabvánnyal a nagy távolságok áthidalása sem akadály. Az átjátszó állomásokat mindkét rendszer esetén ki kell építeni. A nagy gyártók is látnak benne fantáziát, hiszen dollár milliárdokat fektettek a fejlesztésekbe. Telefonálásra is alkalmas a hálózat, hiszen két egymással - az internet segítségével - összekapcsolt eszközzel, hang alapú kapcsolat is létesíthető kis költségek mellett, bár ehhez minkét eszköznek ugyanabban a pillanatban online kell lenni. Sok minden szól tehát a Wifi mellett.
Egy dolog azonban a technológia ellen szól, és pont ez teszi a mai nap eldönthetetlenné a kérdést. Azzal, hogy a Wifi/Wimax az ingyenes frekvenciatartományban működik, ki van téve azoknak az interferencia zavaroknak, amelyeket az ugyanebben a sávban működő más berendezések (távirányító, vezeték nélküli telefon, stb.) okoznak. Addig, amíg a 3G esetén – cserébe a nagy összegű frekvenciadíjért – az adott tartományban más nem működhet, erre a Wimax, de főleg a Wifi esetén nincs garancia. Problémát okoz továbbá szintén főként a Wifi rendszereknél, hogy a különböző tereptárgyak jelentős mértékben rontják a rendszer átviteli képességet. Mindez azt jelenti, hogy a szolgáltatók nem tudják garantálni a kapcsolat minőségét, amely feltételt egy európai színvonalú vállalat csak jelentős megkötésekkel vállal fel. Az pedig, hogy magánszemélyek építsenek ki egymásba kapcsolt Wifi egységekkel hálózatot, és hozzáférhetővé tegyék bárki számára számos akadályba ütközik. További nehézséget jelentenek a rendszer biztonsági problémái is. A hagyományos hálózatok is lehallgathatóak, de ahhoz komoly eszközök és fizikai beavatkozás szükséges. A Wifi hálózat – noha forgalma egyre jobb megoldásokkal titkosítva van – a hatósugarában elérhető eszközökkel kommunikálni tud, tehát ha nem megfelelően van a rendszer konfigurálva, akkor a szomszéd irodában ugyanúgy hozzáférhetnek az adatainkhoz, mint mi magunk. Könnyen megmaradhat tehát a technológia a belső magánhálózatok, rendezvények, egyetemek, repülőterek viszonylag korlátozott szintjén vagy olyan területeken, ahol nem érdemes - a valószínűsíthetően kevés potenciális megrendelő miatt - 3G átjátszókat kiépíteni.
Hazánkban tervek szerint 2004-ben várható az UMTS koncessziós pályázat kiírása, amelyből az állam optimista becslések szerint közel 16 milliárd forint (70 millió dollár) bevételre számít. Ebből is látszik, hogy a potenciális hazai szolgáltatók mindenképpen profitáltak abból, hogy a kormány kivárt a pályázat kiírásával, hiszen ez az összeg nagyságrendekkel alacsonyabb, mint pl. Csehországban a 2 szolgáltató által 2001 decemberében kifizetett 200 millió dollár, és össze sem hasonlítható a nyugat-európai díjakkal, még akkor sem, ha a lakosság számára vetítve nézzük. A hazai rendszer indulása 2005-re tehető. Ezzel párhuzamosan a Westel WLAN néven elindította első kereskedelmi Wifi szolgáltatását. Ennek tapasztalatait is csak hónapok, évek múlva lehet megismerni, de az elterjedést jelentősen gátolja a hazai Wifi képes eszközök csekély száma.
4G
Miközben Európa még a 3G bevezetésével küzd, Japánban már a következő szint is rendelkezésre áll. A 4G vagyis negyedik generáció vajon választ adhat-e a bevezetőben feltett kérdésre a jövő szabványára vonatkozóan? Ezek a rendszerszerek – illetve az erre alkalmas eszközök – egy közös rendszerben ötvözik a 3G és a Wifi előnyös tulajdonságait. Arra azonban, hogy ez a megoldás világviszonylatban elterjedjen, 5-10 évet biztosan várni kell.
Valósuljon meg bármelyik koncepció az nem kétséges, hogy komoly hatással lesz az üzleti élet számos területére. Gondoljunk csak bele, hogy milyen lehetőségeket nyitnak meg ezek a technológiák pl. a tartalomszolgáltatás vagy a vállalati kommunikáció terén.
|
